Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Brigitta 14. hónapja

2011.09.20

 

Ismét jelentkezem az immáron havi beszámolóval.

A kúszás-mászás után elérkezett picilányunk életében a következő "mozgás-lépcső", azaz a felállás. Fogta magát és nem tudom hogyan egyszer csak felállt a kiságyában. Én csak azt vettem észre, hogy a buksija milyen furcsán magasan van az ágyban, nahát. Aztán persze jól megnéztem és láttam, hogy Brigi boldogan vigyorogva kapaszkodik az ágy teli végébe. Véletlenül sem a rácsba csimpaszkodott, az túl egyszerű lett volna. Az első próbálkozások sikerei annyira megdobták az önbizalmát, hogy mostmár ahol csak teheti feltápászkodik. Legyen az apa gatyájába kapaszkodva, vagy a dvd gombját szorítva, avagy a hűtő ajtajába csimpaszkodva... Boldogan pakolja a számára engedélyezett nehezen fogyasztható hűtőmágneseket az alsó ajtóról immáron a felső ajtóra. Van amikor megsétáltatja őket a szájában cipelve, mint egy kiskutya. Elég nehéz a kisasszonytól pakolászni a hűtőben, mert belelóg a feje az ajtóba és ha nem figyelek, akkor besegít a pakolásba. Nagyon szeret rámolni, a játékait szélvészként szórja szét a nappaliban és ha azzal végzett, rongyol a szobájába és ott is "rendetrak". Nagy segítőkészségét a házimunka terén is kamatoztatja (ha hagyom), motollaként rámolja ki a frissen mosott ruhákat és szíve szerint már a mosogatógépet is szívesen intézné. Szuper program babája számára nézni a mosógépet munka közben és míg anya nem figyel gyorsan megtekergetni-nyomogatni a gombokat és átprogramozni a mosást. Azóta szegény mosógép zárt ajtók mögött, rajongószemélyzet nélkül kénytelen dolgozni.

Brigitta és az ünneplések: az augusztusi hónap tele van a család ünnepeivel, hegyén-hátán vannak a szülinapok, nem győzzük a sok lakomázást. Mentünk vendéglőbe ebédelni, Brigitta ült az asztalfőn és "olvasta" az étlapot, nagyon érdekes lehetett, mert alig tudtuk elvenni tőle, bár a leves befutásakor önként nagy ívben elhajította és ütötte az asztalt a betevőért. Kievett minden borsót, répát, fehérrépát, pipihusit a levesből. Még szerencse, hogy kislábosba kaptuk, mert különben éhen maradtunk volna apájával. Természetesen a második fogásból is kikövetelte a jussát és olyan jó Krúdy-félén csipegetett belőle. A tortánál letiltottam a kisasszonyt és az édesség helyett beérte egy kis kölesgolyóval. Olyan lett a pocakja, mint a duda. Levezetésképpen azért szopizott a végén egy jóízűt. Pislogtunk is apájával, hogy ajvé, meglesz a böjtje ennek a lakomának és állhatunk éjszaka sorfalat a kiságya mellett. Aztán nem történt semmi. Ha tehetné, megenné a vasszöget is ha bekennénk egy kis szalonnával. Amolyan magyaros kaját elvileg nem szabad még az ekkora porontynak adni a mai védőnéni-előírás szerint (pontosabban paprikásat nem lehet), ennek ellenére Brigi már egyszer-kétszer kinézte a csongrádi kolbit a szánkból. Jóízüen meg is ette azt a pici falatot, amit kimértünk neki. A babakaja néha már a fúj kategóriába kerül babája étlapján, mert sokkal érdekesebb amit mi, felnőttek eszünk. Így marad anyának a leves gazdagon-ból...csak a leve. A borsólevesből még az se...

Brigitta, a műszaki "zseni": Mint minden gyereket, a miénket is izgatja a távirányító, telefon és egyéb ketyerék. Apa reggel ha nem vigyáz, akkor Brigi azonnal lecsap az ágyon árválkodó mobilra és nagyon tehetségesen már nyomizza is. Egyszer már sikerült neki beírni egy D-betűt a naptárba..., ja és fel is hívott valakit, csak az időben észrevettük. Hiába vettünk neki saját telefont, ááá, az nem olyan jó. A távirányító is sokrétűen használható eszköz, lehet vele zajongani, azaz püfölni az asztalt, piszkálni a gombokat és rágcsálni a végét. A parkolóházban nagyon izgi szerkezet a lift, amely nemcsak arra jó, hogy babája megszemlélje magát a tükörben és döngesse az oldalát, vannak rajta gombok is, húúú. Namost a modern parkolóházi lift nemis gombos, hanem érintős és olyan ügyesen van kitalálva, hogy a legalsó sorba rakták a kinyit-becsuk nyilak közé a sárga csengőt... és persze, hogy Brigi mit talált meg. Boldogan nyomizta kis ujjával a csengőábrát, mi meg nem tudtuk elsőre, hogy jé, vajon miért csilingel a felvonó?

Brigitta és a fogacskák: jelentem tele van a szája velük és nem szívbajos, használja is őket. A felső sorban kibújtak már a szemfogak is, az alsó sorban mostanában készülnek a premierre. Étkezéskor már nem is kell olyan apróra nyiszitelni a husit, zöldséget, gyümölcsöt, mert ínyenc módjára már leharap belőlük, és a lepottyanó morzsának sincs kegyelem.

Brigitta és a homok: eddig nem nagyon adtunk Briginek lehetőséget a szoros kapcsolat kiépítésére a homokkal, azaz csak egyszer a balcsinál megnézhette és utána mentünk kezet-szájatmosni. Amíg nem elérkezett a nap, mikor elmentünk a Körös-torokhoz strandolni. Vittük a felszerelést: kissátor, hűtőtáska, türcsi, pelus, babakaja, napernyő, sör... Aztán letettük a folyóparti homokba a babáját, első lépésként kóstolás, majd felismerés, hogy ez nem jön le a kezemről, lábamról. Kis gondolkozás után már dagasztotta a sarat és a nap végére boldogan szórta a fejére a homokot. A kölesgolyó és banán mellé is kellett olyat enni. Húú, az egész gyerek tiszta piszok lett, mondhatni, hogy életében nem volt még ilyen mocskos. Indulás előtt meg is lóbáltuk a vízben, hogy ne vigyünk haza annyi vásáfiát a pelusban.

Brigitta és a járóka: bevallom, hogy nem szivesen gondoltam eleinte a járókára, mint segédeszközre. Itthon nem is használjuk, inkább a kiságyba dobom be, vagy az etetőszékbe láncolom a babáját, ha valami olyan tennivaló van. Azonban a kertesház már más téma, ugyanis a nagyiéknál nincs a terasznak korlátja és ha lenne szerintem az se lenne akadály. Brigitta meg bátor, fejjel megy előre, legyen az lefele a lépcsőn, vagy ágyról-kanapéról lemászás. Szóval a járóka kiköltözött a nagyiékhoz és ott imádjuk, Brigi is és mi is. Babája boldoan álldogál a járókában és kiabál a macska után, vagy éppen dobálja kifelé a játékait az elszökő Mici után.

Brigitta és a barátok: szám szerint hárman vannak: Szerénke, Lukrécia és Frakk, nagyon cuki bábok. A "lányokkal" hajlandó Brigitta elaludni, de mind a kettőnek ott kell ám lennie és szorítja őket, egyik kezében a fekete, másikban a fehér cicus. Meg is szokta sétáltatni a barátait, van amikor kettővel próbálkozik, de azért az nem olyan egyszerű négykézláb, állandóan kicsúsznak oldalra. Tanítani is szokta őket, segít nekik felmászni a kanapé háttámlájára, olyan nyögés keretében, amely egyértelműen az jelenti "Másszál cicus!", aztán megnézi hogyan repülnek lefelé "Ugorj cicus". Miután szerénkét (fehér) már egyszer ki kellett sikálni, így a lányok maradnak ágybéli barátok és Frakk a kinti játszós. Rendes gazdi módjára szokta sétáltatni is, fogja a fülét és végigtörli vele az egész lakást. Lukrécia volt a szerencsés aki az állatkertet is megnézhette velünk. Majdnem el is felejtettem a ZOO-t. Nagyon jó volt, Brigi is élvezte, nem akart elaludni, mert annyi érdekeset látott. Aztán a pálmaházban ülve elaludt a fáradtságtól. A zebrától megrémült egy kicsit, de a gorillának integetett, a kecskék meg akarták kóstolni a lábát (apa cipőfűzőjét meg is ízlelték), a kacsákat megetette (odadobta nekik a kekszét), sajnos az akviárum üvegét már nem tudta tesztelni, mert addigra elaludt.