Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Brigitta 25. hónapja

2011.09.20

 

Brigitta megvénült a hónap elején, már kettő éves, ahogy ő mondja ketó. Elvileg megtanítottuk neki, hogy mit kell válaszolni akkor, ha megkérdezik hány éves vagy(?). Van amikor válaszol is, ha úri kedve úgy tartja, ha nem akkor egyszerűen csak azt mondja: SZIA! Anyának sajna arcüregmosósra sikerült a hónap eleje. A születésnapi partit most Ágimama adta Nagykőrösön. Józsi papa elkészítette a megálmodott pavilont az ünneplésre, nagyon szépre sikerült, még világítás is van benne, nem utolsó sorban kényelmes is. Nagy lakomázást csaptunk, amely után az ünnepelt elkókadt az utazóágyában, így a focirajongók nyugiban nézhették az éppen aktuális meccset. Ébredés után jöttek a torták és a gyertya. Az elfújás még nem volt tökéletes, de Gréti segített, így már lehetett is falatozni. A kislányok persze a marcipánmacikat tüntették el először. Miután Brigi belefáradt a sok történésbe, gyorsan lepancsoltattuk és elaltattuk a belső szobában. A buli meg folytatódott a tűz körül. Sütikéztünk szalonnát, virslit, söröztünk, pálinkáztunk és füstölődtünk rendesen. Belefáradtunk és fellőttük a pizsit, elkocsiztunk a szállásra szép libasorban a Nyanyiékkal. Így esett, hogy pont éppen a második szülinapján aludt nélkülünk először a mi kis Bóbitánk. A szálláson akkor szobánk volt otthon, mint az egész lakás. Másnap reggeli után mentünk begyűjteni a gyereket, akinek persze esze ágában sem volt hazajönni velünk.

Brigi és a bölcsöde: Olyan szerencsénk van, hogy a kisbárányunkat simán felvették a bölcsibe, voltunk már szülőin. Kuporogtunk a minisámlikon, miközben sűrűn pislogva figyeltünk a gondozónénik szóáradatát. Brigivel is mentünk szemrevételezni a helyszínt. Beengedtük a sok gyerek közé. Eltanulta Tőlük a csúszdához-felmászás fortélyát, majd homokozott, triciklizni próbált és velük együtt tízóraizott. Jól magára is borította a málnaleve egy részét a nagy sietségben. Megnézte magának a csoportszobát is, szétpakolt egy kicsit és ismerkedett Katinénivel.

Brigi és a Balaton: Brigittánk miután meglátta a Balatont, felkiáltott: Duna! Mennyi víz! Hiába mondtuk neki, hogy ez bizony a Balaton, ő folyvást bizonygatta, hogy pedig szerinte a Duna. Az első 1-2 nap még hűvöskés volt, legalább bevásároltunk. Brigi a tüdőgyulás koplalás után megtalálta az étvágyát és úgy evett, mint egy farkas. A napi betevő buktáért majdnem minden nap elkerekeztünk. Brigi kackiásan ült apa mögött az ülésében és döngette apa hátát, hogy hajtsál apa! Mindeközben majszolgatta a buktáját és miután kifogyott belőle a lekvár követelte a minőségi cserét. Az első alkalommal Fonyódig hajtottunk, Brigi is belefáradt az utolsó 1kilóméteren nekidőlt apa hátának és elaludt, najó minket sem kellett este ringatni. Voltunk kirándulni a Badacsonyban. Áthajóztunk a Helkával, majd felgyalogoltunk a Kisfaludi-házig. Apa tolta Brigittát a babakocsiban, bár egy darabig jött gyalog is a babája, aztán elfogyott a járda és az ereje is. A tavalyihoz képest hamarabb és könnyebben felértünk, csodálkoztunk is, hogy most nem akarunk beledögleni a meredek emelkedőbe a tikkasztó melegben. Brigi mire felértünk elaludt, így az ebédünk egy részét nyugiban töltöttük. Persze aztán farkaséhesen ébredt, rendeltünk neki levest, amit gyorsan be is lapátolt. Azért segítettünk neki tömni a bendőjét. Miután jóllakott kijelentette, hogy: Menyünkmenyünkmenyünk! Tolta is lefelé a babakocsit és mondogatta, hogy aki nem lép egyszerre… Volt még egy csomó időnk a hajó indulásáig, a parkban fárasztottuk a gyereket, bár már mi állva elaludtunk volna. Hazafele a Siófok nevű nagy hajóval mentünk, amelynek nagy terem van a belsejében. Elengedtük a kisasszony, hagy nyargalásszon, mert nem voltak sokan. Csak pár fiatal volt, akiknek Brigitta köszönt vagy százszor. Majd kiválasztott egy bácsit, akivel kacérkodott. A barátnőjének nem is tetszett a dolog, hogy egy kétéves kikezd a pasijával. Brigitta bedobta magát, azt mondta: Szia bácsi! Nyuszi-muszi!, és vigyorgott. Mi meg majd’ leestünk a székről.

Brigittánk minden reggel vigyorogva leste, hogy mikor ébredünk fel, addig a macit-cicát rendezte a kiságyban. Amint észrevette a mocorgást hangosan mondta, hogy „Jójegget! Nyam-nyam, maci éhes!” Azaz azonnal adjál enni, de iziben. Miután jóllakott, cibálta lefelé a papucsát és közben azt mantrázta, hogy menyünkmenyünkmenyünk! Kinyitottuk neki a kiságynak a végét, így szabadon ki-be mászhatott. Apa azt tanította neki, hogy úgy ugorjon be, mint a nyuszi. Gyerek pattant, majd hason érkezett, az ágy csattant, az alattunk levő szomszéd meg gondolom örült…

Brigi szerzett magának új dédiket is. Laci bácsi (azaz Tacibácsi) és Mártanéni (Mátanéni) lett a kiválasztott. Minden nap ellenőrizte őket, hogy vajon lent vannak-e már a kertben, vagy bent vannak-e a lakásban. Szemrebbenés nélkül trappolt be hozzájuk, mászott fel a kanapéjukra és osztotta nekik a feladatot, hogy ez mi? Meg az mi (micsada?) Lent a kertben labdáztak is és a vízben is meg kellett őket nézni, hogy megvannak-e.

Apropó a nagyvíz, az szerelem első látásra. Elővigyázatos szülőként vittünk úszógumit, karúszót, egyebet, amire a gyerek kategorikusan nemet mondott. Nem kell neki semmi, mit neki a víz. Gyalogolt a válláig érő vízben, néha megbotlott, aztán elmerült, de egyből tempózott fölfelé. Ijedségnek nyoma sem volt, hála a babaúszásnak. Kézben tartva meg úgy járt a lába, köpülte a vizet. Mivel ennyire jól ment neki, vettünk egy felfújhatós krokodilt. A gyerek ült rajta, leugrott róla, újból fel és le. Néha meglepődött, ha nem ért le a lába. Apával csúszdáztak is, persze amikor anya kapta el akkor bizony kicsúszott, mint az angolna, megnézte a kishalakat. Rövid prüszkölés után újból rendben volt minden.