Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Brigitta hatodik hónapja

2011.09.20

 

Brigitta és a fogak: Nagy dolog történt a héten, azon kívül, hogy már félév is eltelt Brigi születése óta. Éspedig a Fogtündér-project. Ugye-ugye, mióta nem is említettem. A kézrágás (és minden más szájbavehető dolog rágcsálása) és nyáladzás után, pont az újév első napján vettük észre, hogy már látszik. Két fehér csík lakik az alsó ínyében. Még el sem énekeltük a fogacskáknak a csigabigagyereki-t és láss csodát szerdán a jobb oldali sarka kibújt! (Ezután már csak a kislányom jóindulatán múlik, hogy mikor kezeli a cicimet, mint kalauz...) Az éjszakák mostanában kicsit zaklatottan telnek, mert a kettes számú fogacska is készülődik, megviseli a kisangyalt. Nincs sírás, csak felébred hajnalban, beszélget egy kicsit a kezével, a fejvédővel, beszippantja az ujját és visszaaltatja magát. A beszélgetést kakadumódra teszi, trillázik, gargalizál, skálázik, amitől ugye aludni nem tudunk, de olyan édes! Az ínyén már a csík látszik, ki is nyílt, de a fog hegye még nincs kint. Még pár nap és egérkisasszony lesz a lányunkból.
 
Brigitta és az első kanál papi: Ezen a héten is nagy esemény történt a kisasszony életében, azon kívül, hogy hivatalosan is egyfogúvá vált. Ugyanis az ünnepek alatt már felfedeztük, hogy ha ebédelés közben a hordozóban velünk együtt csücsült az asztalnál, hát igencsak kinézte a falatot a szánkból... Először nem is értettük, hogy miért méltatlankodik, hiszen nemrég tömte tele a pocakját, így éhes nem lehet. Arra gondoltunk, hogy biztos kényelmetlen a hordozóban ülni, de a kiságyban unatkozott és egyedül is volt. Mígnem rájöttünk, hogy úgy bámulja a nagypapáját ebéd közben hogy nyelni is elfelejt és megpróbálja leutánozni a rágást is. Lehet, hogy elérkezett az idő az első almázásra? Anyaként kissé hüppögve, de tudomásul vettem, hogy már nemcsak a tejcsi lesz az egyetlen manna. Hétvégén túlestünk az első kanál almaleven, ami nem váltott ki nagy örömujjongást, mert új íz volt és savanyú is volt. Apukája pedig példásan bemutatta neki, hogy az milyen, de milyen finom, bezzeg akkor megint kistányérnyi szemekkel nézte a kaját. Nem hittem, hogy az alma savanyúsága gondot okoz, mert a C-vitaminos kanalat nagyra tátott szájjal fogadja, bár fintorog utána, de megeszi. Szóval küzdünk az almával, talán már eljutottunk a 3 kanálig, de valahogy nem csúszik. A kanál tartalmának szétmaszatolása azonban már nagyon jól megy. Kíváncsi vagyok hogy a nyálbuborékokkal begyakorolt berregtetést mikor fogja teli szájjal is kipróbálni. Lehet, h megvárja a sárgarépát vagy a spenótot, mert az mutat majd izgalmasan anya arcán... Ezen a héten a répával barátkoztunk. Pontosabban a répalével. Egyenlőre jobban csúszik, mint az alma. Mondhatni, hogy szinte már várja, hogy mikor jön a következő adag és jó nagyra tátja a száját, mint a kismadarak a giliszta láttán. Kíváncsi vagyok, hogy mennyi répa után kezd sárgulni a bőre? Mert a pelus tartalma viszonylag hamar répaszínűre váltott. Jövő héten már jön a "kevert", azaz alma-répadesszert. Meg vagyok elégedve a gyümölcscentrifugával, jól dolgozik és az elsikálása sem jelent különösebb erőfeszítést. Nem kell bevetni sem fogkefét, sem fogpiszkálót a tisztításához.
 
Brigitta és a doktornénik: Nos eseményekben gazdag hónapunk volt. Mentünk a MÁV kórházba ultrahangra, ahol a doktornéni megzselézte a kisasszony pocakját és megnézte jobbról-balról. Most merő szeretetből nem pisilte teli a vizsgálóasztalt a babája. Hirtelenjében nem tudta Brigi eldönteni, hogy megsértődjön-e vagy sem, így félúton lebegett a sírás-vigyorgás között. Mondtuk neki, hogy a héten lesz még nagyobb kihívás, ugyanis jön a következő adag prevenal-szuri. Szerencsére már csak egy marad hátra a jövő hónapra és akkor 15hónapos koráig nem lesz több oltás. Szerencsénkre az oltás helye most nem pirosodott be, egyetlen mellékhatása csupán a mormotaalvás lett.
Méretek: 8,42kg és 70,5cm magas. Hűű, ezért érzem a derekam.
Anya babapapit főzni tanul: Járt nálunk a védőnéni is, továbbképzést kaptam a gyümölcs- és zöldségpürék készítéséből. Az almaevészet már nagyon jól megy, bár a huncut próbálkozott a berregttetéssel is (természetesen teli szájjal), de csak az előke kapott belőle. Anya beterítésére még gyúrnia kell, vagy csak a sárgarépaleves jövő hetet várja, mivel a sokkal izgibb foltokat hagy.
Brigitta és az uszoda: Elérkezett az idő a nagyvízre való felkészítés elkezdéséhez, különben nyárra hogyan lenne balatonilubickolós a kislányunkból. A kezdő lépés a nagykádban való közös pancsolás volt. Nagyon élvezte, békalábazott kedvére és a nyelvét lógatta, hátha kóstolhat egy kis habot, fürdetőkenőcsöt. Bevallom leírhatatlan élmény a közös fürdés. Egyrészt azért is mert sokkal könnyebb megtartani a kis sózsákot, bár ficánkol és csúszik, mint az angolna; másrészt azért mert így teljesen másképp érezzük, amikor átöleljük. Miután a nagykádas pancsi elnyerte a tetszését, úgy döntöttünk, hogy jöhet a következő lépés, a babaúszás. Nagyi volt a segtőnk az uszoda-programban. Egyenlőre úgy érzem, hogy minimum még 3-4 kart kellene növesztenem, hogy minden jól menjen. Az átöltöztetés, úszópelusfelhúzás, bebugyolálás és pakolás a 4lépésnyire lévő szekrénybe úgy, hogy a gyerkőc közben két összetolt padon imbolyog. Fél szemmel lestem a mozdulatait, hogy pont most ne jöjjön rá a nagyonmozoghatnék, ja és köben nekem is napozóra kellett váltanom a ruházatomat. A rutinos anyukáknak már meg sem kottyan a dolog, mert vannak napozózivacs-szerű védőeszközök, amiket le lehet teríteni a földre és ugye onnan nem nagyon lehet leesni. Nos ez a módszer még várat magára, mert tropa anyaegység térde és nem tud guggolni... Visszatérve a lényegre, Brigitta és a nagyvíz találkozására. Elég hangosra sikeredett az ismerkedés. Kicsilányunk végigzokogta az egészet. Amikor végre sikerült elterelni a figyelmét, akkor megint túl közel jött valaki ismeretlen, vagy bekapcsolt a jakuzziban a buborék. Szummázva a napot, Briginek még szoknia kell az új helyet és eseményeket. Körülöttünk kisebb-nagyobb gyerkőcök vígan pancsoltak, játszottak a sok színes karikával, hajóval, halacskával, pingvinnel, teknőssel. Jövő héten újra próbálkozunk. (Annyira rendes az oktatónéni, hogy amíg nem tudunk érdemben észtvenni a foglalkozáson (azaz amíg nem válik kedvenccé a víz), addig nem is kell fizetnünk.)
Érik a költözés babánknak. Elhatároztuk hogy mindenkinek jobb lenne, ha már a szobájában szundizna. Zavarja a TV ha alszik, ha beszélgetünk, telefonálunk... mivel kíváncsi így ébren tartja magát és természetesen estére úgy elfárad, nagy sokat nyűgösködik, ásítozik, majd elalszik a fürdővizében. Már csak a polcoknak kell megérkezniük és átszállítjuk a kiságyát a babaszobába.
Nagymamával jót játszottak, megszámolta a nagyi füllbevalóját, gyűrűjét. Nem hiába, lányból van, szereti a csillogós dolgokat. Míg nagyival hancúroztak egy nagyot, elmentem csavarogni. Bevallom, azért néha kell olyan is, hogy babakocsi nélkül kedvemre nézelődhessek, hú azért jólesett.