Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Brigitta hetedik hónapja

2011.09.20

 

A hónap mottója: Brigitta, mint Pöttyös Panna.
Meg is magyarázom azonnal. Kicsilányunk úgy döntött, hogy itt az ideje valami fincsi kórt begyűjteni. Szemezgetett a bacik és vírusk között és rálelt a legmegfelelőbbre, ami még a nevéhez is passzol: bárányhimlő. Kedden este még csak egy-két piros kiütése volt, legyintettünk és azt gondoltuk, hogy á, melegkiütés. Másnap reggelre kislányunk háta egyre "túrórudisabb" volt (..khm ... a pöttyös az igazi). Lemonduk az uszodaprogramot és helyette eltalicskáztunk a doktornénihez, aki szerint ez nagyon bárányhimlőnek néz ki. Kérte, hogy csütörtök reggel azért még vigyem be az elkülönítőbe, hogy biztosra menjünk. Addig is kaptunk receptet Fenistil-cseppet, ez belülről hat a viszketésre (szerencsére nincs nagyon vacak íze, így nem olyan nagy erőszak letuszkolni Brigi torkán), valamint szódabikarbónás ízben kell pacsiztatni. A rázókeverék már tiltott dolog! Nos visszamentünk, doktornéni gyógypillantást vetett az legrégebbi hátipöttyökre és hivatalosan is bárányhimlőssé nyilvánította a kisasszonyt. 10 napi szobafogságra ítélte, csak szellőztetni szabad majd. Szegénykémnek igencsak viszket, mert pancsizáskor a pocakját igencsak vakargatta volna, de nem hagytuk. Különben egészen jól viseli, az étvágyát nem vették el a szervezetésben tomboló báránykák, inkább sokat alszik. A pöttyök meg csak jönnek és jönnek, már az arcán is van, a buksija is csupa bigyó, de még a tenyerére is jutott.
Ha valaki szeretne magának bárányka-pötyiket, szívesen adunk. Bár az oltás mellett szavaztunk volna (15hónapos kor körül lehet beadatni), de így két szurit megspórolt magának a kisasszony. Sajnos nem biztosíték a szopizás a kórság ellen. Védőnénink mondta, hogy Briginél kisebb babák is elkapták már.
Szóval Babája pont betöltötte (szerdán) a 7.hónapot és megajándékozta magát és családját a "bárány-bigyó"-val.
Pötyibaba szépen gyógyul, szerencsére nem kapirgászta el a báránykákat. Úgy tűnik, hogy mostmár csak sebekkel van dolgunk. Nem nagyon kedveli a kisasszony a szódabikarbóna-fürdőt, mert igencsak szárítja a bőrét. Gondolom csípi rendesen, ha az én kiszáradt kezemet is marja a pancsivize... Szóval a báránykáknak segít és a másik oldalon meg győzzük utána kenni majd a kicserepesedett bőrét. Remélem, hogy jövő hét elején a doktornéni által elrendelt szobafogságunk lejár és kicsilányunk gyógyultnak lesz nyilvánítva. Így majd kipipálhatjuk a bárányhimlőt és visszatérhetünk a normál kerékvágásba. Szerencsére a doktornéni gyógypillantása után báránykamentesnek nyilvánította a kisasszonyt és engedélyezte a közösségbe menetelt. Tehát már végre kimehetünk a szabadba, azaz eltalicskázhatunk a boltba kenyérért... Természetesen az "elkülönítőben" nem kellett több 5percnél és Brigi már süvöltött, bár akkor még a doktornéni hozzá sem ért. Úgy látszik, nincs mit tenni a fehérköpeny-effektus már rögzült.
Brigitta és a Járóka: Kölcsönkaptunk egy járókát, próbaképpen beleköltöztettük a kisasszonyt. A kiságyában ugyanis óramutató járásával ellentétes irányban igencsak jól megy neki a forgolódás. Sajna mivel 70,5cm a magassága Briginek és az ágy szélessége meg csak 70cm, így beszorítva érzi magát és hangos méltatlankodással jelzi a szorult helyzetét. Amint felfedezem, hogy mi is történt, széles vigyorgásba kezd,...nézd anya, ilyen ügyes vagyok!
Brigitta és a kanál: A kajálás is nagyon megy már, bejött neki a kevert is, azaz az almásrépalé. Nagyra tátott szájjal várja. A cuppogtatás végén megkapja a kanalat rágcsálásra. Megkóstoltattam vele a céklát. Ha már beültetem a hordozóba és feladom rá a kényszerzubbonybak is beillő partedlit, már vigyorogva követeli, hogy jöjjön már az a kaja. Az eddigi menü az alma, répa, ezek keveréke. Most pedig jött a bordó szín, a cékla. Igaz, keverve kapta répával, de lecsúszott. Az evészet végén úgy nézett ki, mint egy jóllakott vámpír,...pedig csak célkával rúzsozott. A menü igencsak jól leolvasható az előkéjéről. Ha már bekanalazta az adagot, jutalomként megkapja a kanalat, amin kedvére nyiszogtathatja az alsó kettő fogacskát. És a felső kettő leendő helyét is csuszatolja rendesen. Már látszik is, hogy bizony, bizony készülődik ott valami.
Játszunk: Huncut Brigi új játékokat talált ki a kiságyában: kukucskálósat és pörgettyűset.
A kukucskálós játékban kémnek tanul. Ugyanis a szundikálásból felébrendve, feltornázza magát az ágy tetejéhez és mindkét kezével megragadja a fejvédőjét, felemeli és a fejére húzza. Így prímán kilát mögüle. Kedvére nézegetheti az akváriumot, vagy éppen a kanapén csücsülő szüleit.(Nopersze az ellenkező irányban az ágy felé is kilát...) Mindezt nagy csendben teszi, hogy egy igazi kémnek kell. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy valaki néz minket a kiságyból. Baromi boldog, amikor felfedezzük és gyorsan leengedi a "függönyét", mintha nemis kukucskált volna.
A pörgettyűs játék lényege, hogy nem a függőleges, hanem a vízszintes tengelye körül forog a kiságyban. A normál átfordulás ugyanis olyan snassz. Egyenlőre óramutató járásával ellentétesen pörög a kisasszony. A technikai kivitelezés úgy zajlik, hogy a bal lábával addig kalimpál, hogy a bal oldali rácsot eléri, ott beakasztja a tappancsát és tol magán egyet, majd újabb akasztás-tolás. Egészen addig tornázik, amíg el nem éri a buksijával az ágyvégét a lábával pedig a Szamba-táncosokat. Vigyorogva lábteniszezik a csörgőkkel.
Brigitta és a költözés: Hamár meggyógyult a kisasszony és a polcokat is végre felszereltük a falra, elérkezettnek láttuk az időt, hogy zord szülőként átzsuppoljuk a babáját a saját szobájába. (Azért bevallom, hogy egy picit aggódtam, hogy mit fog szólni a költözéshez.) Meglepődve tapasztaltuk, hogy köszi, jól érzi magát az "új" helyén és nagy ívben le vagyunk pottyantva. Kedvére pörgettyűzik az ágyikójában, óramutatózva. Eddig csak a 90fok ment, de eljutott a 180- és 360fokos fordulásig, hiszen sokkal érdekesebb a világ, ha a feje helyén van a lába, nemde?! A legújabb az, hogy keresztben szeret elaludni, beékelődve a rácsok közé. (A kiságy csak 70cm széles és Brigi magassága meg igencsak 70cm fölött van.) Szerencse az is, hogy van mit kukkolnia a szobájában is. Ha felemeli a fejvédőjét, az akvárium lenyűgözi, azt bámulja elalvás előtt. Amikor ránézünk este, még a kezében van a fejvédő, ami arra enged következtetni, hogy megint leste a halakat. Hamarabb is alszik el, hiszen nem zavarja a TV és mi sem. Nekünk sokkal furcsább megszokni, hogy már nincs az ágyunk végében a kiságya, olyan nagy lett a tér és nem halljuk a szuszogását. A bébiőrző persze közvetíti, hogy milyen műsor megy egy szobával arrébb. Sajna zúg, mint a veszedelem, ha adás van. Kénytelenek leszünk megszerelni.
Brigitta kirándul: A hétvégén a nagymamával, nagypapával elutaztunk oda, ahol még lóvasszánnal járnak az emberek. Egyszóval Bükkszentkereszten voltunk a lovasszánkó-versenyen. Volt sok csillogó, puha hó és szikrázó napsütés, nomeg kutyahideg. Miután Briginek a Jézuska szánkót hozott, így már alig vártuk, hogy kipróbálhassuk. Felgumipókoztuk a kisasszonyt hordozóstul a ródlira és apája meg csak húzta az igát. Alig bírtam őket követni a kamerával, olyan gyorsan suhantak. Elég döcögős volt a terep, néha térdig merültünk a friss hóban. Brigitta meg jól bebugyolálva békésen szundizott a hordozójában. Hát, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha egy kis hegyi levegőre vágyik, látogasson el oda, érdemes. A falu határában, erdőszélen vannak a Boldogasszony kövek, amelyek magyarországon a legmagasabb mágneses "kisugárzásúak". Apája annyira feltöltődött, hogy jól meghógolyózta a kövek között bolyongó nagymamát. Természetesen nagyi sem volt rest gyúrni a hógombócokat... hócsata lett a vége.
Naplementében mentünk el lovasszánkózni. Felkuporogtunk a szánra, jól betekertük Brigit a plédjébe, mi is bevackoltunk, betakakróztunk. A lovak csendesen trappoltak a hóban, sajna a csengettyű nem csilingelt, mert elszakadt a madzagja, így lopakodó üzemmódban siklottunk a havon. A hajtófickó nagyon jó humorral és ízes beszéddel megáldott emberke volt, végig szórakoztatott minket. A vágtára fogta a lovakat, akkor bizony be kellett húznunk a nyakunkat, mert igencsak köpülték a havat és a patkóik közül repültek felént a jégdarabok. Amint elértünk az erdő szélére, olyan volt, mintha mesébe csöppentünk volna. A fenyőfák között trappoltunk be az erdőbe, szinte vártam, hogy mikor látom meg a Banya mézeskalácsházát, avagy a törpéket és Hófehérkét. Szánkóztunk vagy egy óra hosszát, bevallom, hogy a vége felé már igencsak csípett a hideg. Nagymama, nagypapa és apája nem nagyon vacogott, mivel felkészülten (zsebükben laposüeggel) érkeztek a kalandtúrára. Míg ők pálinkáztak, addig én összébb húztam a kapucnimat. A szánkázás mulatságos része az volt, hogy már vedlettek a lovak és nemcsak a zúzmara és hó jött az arcunkba, hanem a szálló lószőr is, a szánkba...
Brigitta és a fogak: Már említettem, hogy a felső fogai is igencsak készülődnek a kisasszonynak. A készülődést olyannyira komolyan vették, hogy tegnap estére a bal felső eggyes fogacska már inkább kint volt, mint bent. Hivatalosan is háromfogú lett Brigitta. A reggeli utáni ínykenőcsözésnél leellenőriztem a tegnapi sejtésünket és valóban, elég határozottan éreztem a felső fogacska élét. Nemsokára tutira fog tudni gomblyukazni a kiscsaj.
Brigitta és az úszás: Újra felvettük a fonalat a babaúszás terén is, mivel a pöttyök már csak sebhelyekként vannak jelen. A próbálkozás nem aratott osztatlan sikert a kislányunknál. Ugyanis amint meglátta a medencét szívettépő zokogásba kezdett. Nem tehettem mást, hátat fordítottunk a medencének, így megnyugodott. Türelmes várakozás után, már nem sírt annyira, ha a medence egy méteres közelébe mentünk. Lényegében a talpai bevizezéséig jutottunk el krokoldilkönnyek között. Miután teletömte a pocakját és így a sírásból ki tudtuk zárni az éhesvagyok-ot, már jobb kedéllyel nézte a medencében önfeledten pancsoló társait. Teli gyomorral meg nem mertem bepróbálkozni az újabb közelítéssel. Átöltözve, egyszál bodyban a hordozóban csücsülve meg vígan rikoltozott és dolbálta széles ívben a játékait a földre.