Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Brigitta nyolcadik hónapja

2011.09.20

 

Aztaaaaaaaa, hogy rohan az idő, már betöltötte a 8. hónapot. Még egy hónap és annyi időt tölt kint, mint amennyit a pocakban lakott.
Brigi megkapta az utolsó prevenal-oltást és most 15hónapos koráig nem lesz ilyen megpróbáltatásnak kitéve. Szegénykémben a fehérköppeny-effektus már igen mélyre íródot, mikor meglátja a doktornénit már hüppög, a hallgatózásnál zokog, majd a szurinál visít. Szerencsére hamar el lehet terelni a figyelmét, de újra és újra eszébe jut, micsoda megrázkódtatás érte és nagyon sajnálja magát. Mire hazaértünk már nyoma sem volt a procedúrának sem a gondolataiban, sem a báránycombján.
Brigitta és a fogak: Nakérem, nem sokáig volt a kislányunk háromfogú. Valószínűleg a páros számokat kedvelheti, mert nagyon gyorsan kinövesztette a negyedik fogacskát. Olyan édes kis pofija lett. Bevallom néha nagyon jót mulatok rajta amikor felteszi a szélesszájú-kisbékavigyort, ugyanis a mosoly magában is aranyos, de a felső fogai között a bécsi gyors is elfér odavissza. Jelentem, hogy Négyfogú Kisasszony boldogan villogtatja mosolyát az általa szimpatikusnak talált emberekre. (Titkon már növesztgeti az ötödiket.) Jelenleg úgy néz ki, mint a Csipetcsapat meséből a Dale. Megpróbáltam lefotózni, de nem ment, nem voltam elég gyors. Ugyanis kameraérzékeny lett a kicsilányunk. Akár telefon, akár fényképezőgép kerül elő, meglátja és felvillantja a sztráda-mosolyt, ami persze pont eltűnik mire a gép exponál. A hónap végére érve már hat fogat számlálhatunk meg a szájában és koptatja őket rendesen, mindent megnéz a fogaival is, ami a kezébe kerül. Felfedezte azt is, hogy milyen izgi csikorgatni, csak hallgatni nem az...
Brigitta és a torna: Már egy kicsit aggódtunk, hogy mi lesz a mozgolódással, hiszen a forgolódás csak a vízszintes tengely mentén megy (de az nagyon!). Szerencsére pont tanuja lehettem az első hasról-hátra fordulásnak. Megdícsérgettem, puszilgattam és visszapöndörítettem hasra, hogy gyakoroljon. Persze azóta nem csinálja, vagy csak titokban teszi a kiságyában.
Brigitta és a rokonok: Hétvégén találkozott a CsongrádiDédijével, akitől kicsit megszeppent, de biztos 1m-es távolságból már nagy barátságot kötöttek. Sajnos nagyszakállú nagypapájával is ilyen felemásul viselkedik, folyton szemezik vele, de ha közelebb jön, akkor ajjaj törik is a mécses elfele.
Úszik a babája: Haladunk! Már bementünk a vízbe, bár azért előtte volt sírásrívás. Brigi miután teletömte a pocakját megnyugodott és már nem érezte olyan nagy ellenségnek a nagyvizet. Egy ideig csak néztük, aztán leültünk a lépcsőre távol mindenkitől. Belelógatta a kisasszony a lábait a medencébe és nem volt sírás! Titkon bizakodtam, hogy na most talán megbarátkozik a nagyvízzel. Természetesen amit közelebb jött egy gyerkőc vagy anyuka, azonnal nagy zokogásban tört ki. Mire lenyugodott, addigra az egyik túlbuzgó kisfiú a lábmosóból jócskán megöntözött minket a jéghideg vízzel. Így megint hátrányból indultunk. Végül vettem egy nagy levegőt és nincs mese, bementünk a medencébe. Szerencsére a többiek már addigra kiázták magukat és csak a miénk volt a pancsoló. Lubickoltunk egy keveset, de ez még nem volt olyan nagy önfeledt játék, mint otthon a kádban. A tanulság az, hogy Brigitta nem kedveli az idegeneket és a nagy nyüzsgést. Következő alkalommal vagy hamarab, vagy később megyünk vizetszokni. Aztán ha már barátságban van a folyékony közeggel, akkor jöhet a gyerekzsivaly. A hónap végére úgy tűnik, hogy az uszoda-projektünk révbe ért. Már lassan eljutottunk odáig, hogy nem sírt, ha meglátta a medencét és a többieket, de ha közelebb jött valaki, akkor még eltörött a mécses. Bele is mentünk a nagyvízbe. A kezdeti meglepettség után nagy gondolkodóba esett, hogy most sírjon-e vagy sem, de a biztonság kedvéért hüppögött egy keveset. Találtunk egy számára szimpatikus úszóteknőcöt a sok játék közül és láss csodát már nem is zavarta annyira a vizes- és gyerekzsivalyos közeg. Nyelvét belelógatva többször is ellenőrizte a víz minőségét és már azon aggódtunk, hogy nem marad víz... Kedvére békalábazott és lubickolt. Nagyon megdícsértem, hogy milyen ügyes kislány. Aztán a következő alkalommal már az öltözőben várakozásteljesen kurjongatott és amikor bementünk nagyokat sikkantva üdvözölte a medencét és izgatottan nézte a többi pancsoló gyerkőcöt, majd' kiugrott a kezemből. Gyorsan be is mentünk közéjük. Most jóval idősebb babák voltak, így mi kedvünkre játszhattunk programon kívül, mert a medencekörbesétálás még nem menne. A teknőst is előkerítettük, hogy meglegyen a barátja a vízben, annyira örült neki, hogy iziben le is akarta harapni a fejét. Úgy úszkált hason, hogy közben lógott a szájában a teknős. Annyi színes-pöttyös labda, hajó, egyéb úszó gülüszemű halacska volt a víz felszínén, hogy alig győzőtt közülük válogatni. Megpróbáltam a hátára is fordítani, de az még bizonytalanná teszi, így inkább hason tolja magát előre. Bevallom azért fárasztó feladat Brigitta "csöpp" (kb. 9 kilónyi) súlyát tartani a program alatt. Szóval míg Brigi "úszik", addig anya karra gyúr. Elsőként a hónalj-fogást gyakoroltuk szemből és hátulról. Babája lábánál nem árt az óvatosság, mert a báránycombok nagyot rúgnak.
Első frizura: Már akkora sörényt növesztett a kiscsaj, hogy eljött az első bübüke-frizura készítés ideje. Egy pár fotó erejéig hajgumiba és csattba kényszerítettem az égnek álló tincseit. Szerencsére viszonylag nyugodtan tűrte, hogy a hajában matassak és vagy 8x rátekerjem a hajgumit a kiválasztott begumizandó hajszálaira.
Méretek: A kisasszony 72cm és 8670 gramm. Pedig meg voltam győződve arról, hogy megvan vagy 9kiló, mert igencsak remeg a karom, ha a fejem fölé emelem.